Voltak jó páran, akik meghódították Afrika sivatagait, de nagyon kevés versenyzőnek sikerült egymás után többször is. Az meg egyenesen kuriózum, hogy valaki először két keréken (motoron), majd autóval is fel tud ülni a csúcsra. Nos, a mai főszereplőnk éppen ezzel a nem mindennapi teljesítményt hozta, méghozzá immáron tizedszer. Ma Stéphane Peterhansel sivatagi mutatványait taglaljuk.

Már a ’90-es évek legelején odatette magát, amikor még a régi klasszik útvonalon „kellett” végig rongyolniuk.  Egészen pontosan 1991-95 között verhetetlen volt a motorosok körében. Ekkor összesen négy alkalommal tudott győzni. Persze valamivel könnyebb dolga volt – már ekkor is -, hiszen a verseny szervezőinek jelentős hányadát honfitársai alkották. Félreértés ne essék, nem arra próbálok kilyukadni, hogy valami külső segítséget kapott, hanem inkább arra, hogy a többiek nem kaptak annyi büntetést. Bár ez inkább a mostani éveire jellemző, motoron valóban verhetetlen volt. Ekkoriban még nem volt divat, hogy motorról autóra üljön valaki. Sokkal inkább megszokott volt az mikor egy rally vb-s kipróbálta magát a Dakaron is. Peterhansel egészen ’98-ig a két kerekesek között versenyzett, és ’95-ben illetve a már említett utolsó évben újra övé lett a dicsőség.

Ekkor kapott egy megkeresést, hogy mi lenne, ha mostantól autón élné ki a sivatagok és dűnék közötti precizitását.  A kezdeti próbálkozások nem sikerültek annyira, mint két keréken, de panasz nem lehetett rá.  Már a motoros korszakában is a legjobb versenygép volt az autók között a Mitsubishi Pajero, az ezredforduló után pedig egy elég ütős ráncfelvarráson esett át és ott folytatták, ahol abbahagyták. Egészen pontosan 2001-2007-között hét alkalommal sikerült nyerniük, és ebből háromszor a mi főhősünk volt a legjobb. 2004, ’05-ben, illetve ’07-ben is a francia ex-motoros volt a legtaktikusabb.

Ekkorra már legendásnak számított technikai tudása, és sorban álltak érte az autógyárak is. Érdekesség, hogy a Peugeot és a Citroen is tudott nyerni a Dakaron, Peterhansel viszont egészen 2007-ig csak a felkelő nap országának szerezett sikereket. Hiszen a motoros időszakban csak is kizárólag Yamahán, majd az autósok között a Mitsubishi-vel nyert.  A terror fenyegetettség miatt elmaradt év után Dél-Amerikába költözött a sivatagi módi, és itt elolvadt az elmúlt évek tapasztalata. 

Három éven keresztül csak asszisztált a VW-k dicsőségmenetéhez. Pedig ő is egy német autógyár gépével küzdött, de nem a verhetetlen Tooareg volánja mögött, hanem egy BMW-vel vágott neki az Argentínát, Chilét, és Perut is átszelő versenynek. Nos, nem is evett sok sót a rekordbajnok.

Idén viszont a rally VB-re is bombasztikusan visszatérő MINI, a Dakarra is megépítette a tutit. Peterhansel pedig a régi jól bevált taktikus pontos, de főképp szerencsés versenyzéssel megszerezte a 10. elsőségét. Idén már tényleg szüksége volt a szerencsére is a franciának illetve a néha már kabaréba illő ítéletekre is.

Viszont egy valamit nem vehetnek el Stéphane Peterhansel-től, az alkalmazkodó képességét. Ebben ő a legjobb.