Csípős a hajnal a Monacoi éjszakában is. Erről megbizonyosodtunk – amíg vártunk, csak vártunk, hogy a sárga fenevad feltűnjön. Aztán a francia szervezők a cél előjelzőt berakták a kisbuszba…Ekkor kicsit megijedtünk de Béláék beszéltek Barnáékkal, akik jelezték a henger száma pont a felére csökkent, de jönnek és embertelen volt a friss  hóban menni. Oké vártunk, hiszen a Road zenekar és mi is visszamentünk fél óra pihenés után reggel 3-ra a kikötőbe!

 

És nem jött, nem jött a rendőrök is hazamentek, megjöttek a munkásbuszok, a partyarcok hazafelé indultak. Hirtelen megjelent – a másik irányból egyedüliként a mezőnyből…Gyorsan a dobogó elé siettünk, és megcsináltuk a szokásos köröket, Barna azért a megálláskor meghúzta a racsnit, megköszönve ezzel a Minis kolléga segítségét a km számlálásban. Erre szükség is volt, mert a Trabié elszakadt – mármint a km bowden. Ha még csak ez lett volna a legnagyobb baj! Az utolsón szűzhóban bukdácsoltak, a spec hógumi itt ütött volna nagyot – de utolértek egy vontatott Minit, azt senki sehova. Na de célba értek Zsoltival, és igen, még a pálinka előtt el meg is illetődtünk mindannyian. Holnap jönnek a ceremóniák, a francia lazaságnak hála, nem tudjuk mikorJ

[ngallery id=379]