Elég régóta nem foglalkoztunk már a magyar bajnokság retro dolgaival, így ideje áteveznünk a világbajnokságról az ORB-re. Igaz, mostani témánk nem a legrégebbi lesz, de egy olyan évad, amie érdemes emlékezni. A magyar rally bajnokságban először 1998-ban jelentek meg a WRC-k. A legelső egy Subaru Impreza volt, melyet a Mol Rally Team csapata mutatott be a Kassa Rally-n. Ezután volt még egy pár ilyen autó, mely egészen 2009. Október 11-ig számítottak bele a végelszámolásban, és addig bizony minden bajnoki cím az övék is lett. Nyert itt Skoda, Mitsubishi, Peugeot, Ford, Subaru és Toyota WRC is bajnokságot. De, hogy az élet tud furcsaságokat produkálni, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az utolsó WRC-s szezon, hiszen a ’09-es bajnokság végén is egy Subaru WRC-s páros örülhetett. Hogy utoljára, azt az azóta alaposan átalakított szabályváltozások miatt még nem merném kijelenteni, de az előző generációs WRC-k korszakát biztos, hogy a Kiss-Bükki páros kezdte, és a Herczig-Baranyai zárta.

A szokásokhoz híven Eger főterén, a Dobó téren gyülekeztek a tömegek, hiszen kezdődött a 2009-es Országos Rally Bajnokság. Voltak áldozatok szép számmal, elég ha csak arra gondolunk, hogy nem volt ott a háromszoros bajnok Benik Balázs, illetve a hazaiak kedvence Turi Tamás sem. A Ford Focus WRC-s pilóta anyagai gondjai már az előző évben nagyon komolyan megmutatkoztak, miután az egyik főszponzora a bajnoki címek ellenére emelete a kalapját – de ami fontosabb a pénzét is – és kiszállt a magyar rally sportból. Turi pedig a Skodás évek után nem tudta megvetni a lábát fixen. Ott volt viszont teljes menetfelszereléssel a Spitzmüller-Kazár páros, akik a Lancer WRC-vel indultak idén is. Kicsit elkenődve érkeztek meg Turánék, hiszen ismét az Octavia WRC-vel kellett menniük, és Frici szívébe nem nagyon lopta be magát a cseh versenygép. Valamint ott volt Herczig Norbert, és Ifjabb Érdi Tibor is a World Rally Car-sok mezőnyében. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az egyetlen nem WRC-s pilóta, aki felveheti ellenük a versenyt, az Asi, aki ezt az évet is a japánok egyik remekművével, egy N/4-es Lancer Evo 9-el kezdte.

A versenyen igazi „vérre menő” csata folyt, és bizony a taktika is sokat számított. Elég, ha csak a dobbantóra gondolunk, amiről a pilóták elmondták, hogy nem azért nem reptetik a vasat, mert nem szeretnek örömet okozni a pályaszélén „tomboló” nézőseregnek, hanem mert amíg a levegőben az autó, addig tempót és komoly másodperceket veszítenek. Aszfaltos versenyről lévén szó, nem meglepő egy kicsit sem, hogy ennyire komolyan oda kellett figyelni mindenre. Így is tette mindenki az élmezőnyben, kivéve Turán Frigyeséket. A verseny előtt még azt mondta nem akarja eljátszani a vészmadár szerepét, és nem kezdi el előre temetni a Skodát, de sajnos igaza lett. Egerben végül a hat verseny óta veretlen Spici-Kazár duó tudott nyerni, az új autóval ide érkező Herczig előtt. A verseny végig késhegyre menő volt, és végül a miskolci páros 14 mp-cel előzte meg az Impreza WRC-ben száguldókat. Ha egy japán marketinges végignézne a 2009-es Eger Rally végeredményén, bizony egyik kezével veregethetné a vállát, hiszen az első öt helyezett autóját ott gyártották. Spici, és Herczig mögé a dobogóra, a kicsit még mindig heves Ifj. Érdi állhatott fel, majd Asi, és Hideg Krisztián következett. A hatodik helyen az a Béres József végzett, aki -szerintem direkt- kekeckedik a magyar mezőnnyel. Amikor még lehetett itthon WRC-vel menni, ős rendre a Super 2000-reseknek szavazott bizalmat, míg legutóbb, ’11ben egy Fabia WRC-vel jött és nyert. Nos, 3 éve áprilisban a hatodik tudott lenni.

Miskolc volt a következő helyszín a naptárban, viszont odaérve egy kicsit másképp láttuk a dolgokat, mint a Szépasszony völgyében. Kezdjük ott, hogy az egri Skodat Peugeot-ra cserélte Turán illetve a Corollát – Focusra Sziklai Tibor, aki több mint 10 éve versenyzett utoljára a magyar mezőnyben. A szokásos körverseny annyi nézőt vonzott minden évben, mint bármelyik magyar bajnoki mérkőzés, pedig a belépők ára legalább annyira borsos. Viszont itt cserébe kapnak is  a pénzükért valamit a nézők. És itt nem a félóránként begördülő Ifára gondolok, amelyik fellocsolja a pályát, és nagy hőségben a nézőket, hanem a „sor elején” lévő WFTS-ekre, amik keresztbe 2 centire a palánktól verik fel a salakot a nézők arcába, de nyavalygás helyett csak eksztázisban lévő félmeztelen – igaz sörittas – embereket látunk, akik meghajolva tisztelegnek a zsigulik előtt, még most is. Jó igaz, ezt követően jönnek Cliok, és a többi R2 C2, stb. autók, de ne bántsuk őket, mert igenis kitesznek magukért. Az elsőkerekes autók is végig kézi – nadrágféken – ékkel csúszkálnak a salakmotor pályán. Utána jön egy nem éppen kis mennyiségű Lancer áradat. Hiába, anno csak Ladák voltak szinte, most helyettük vannak a Mitsuk. Nos, a ciripelő gépek is veretik rendesen, és egyre hangosabb a publikum, hiszen már mindenki tudja, ha a nap lemenőben, a buli feljövőben, vagyis jöhetnek a WRC-k.

Borsi, Érdi, Turán, Herczig, Spici, Sziklai, csak hogy pár nevet említsek a borsodi versenyen WRC-vel indulók közül. A prológ végül Spicié lett Turán és Herczig előtt, de mindannyian tudjuk, ez csak a kedvcsináló volt, hiszen másnap kezdődött az igazi verseny.  Hat gyorsasági után ugyan az volt a helyzet, mint Egerben, élen Spici és Herczig, aki egyre keményebb ellenfél volt az Impreza WRC-vel. A Meszes – Rakaca gyorsasági viszont áthúzta az addigi forgatókönyvet, és a bajnoki címvédő Spici bizony eldobott jó pár percet ezen a szakaszon. A Mitsubishi felfüggesztése akkora ütést kapott, hogy egyből „ráfonnyadt” a karosszériára, és az autóba dőlt a füst. A feladás is egy lehetséges, és akkor nagyon is ésszerű opciónak tűnt akkor, de a szerelők villámgyorsan menetkészre tették a Lancert, és mentek is tovább. Végül egy negyedik helyet sikerült megszerezniük. Herczig Norbi nagyon komoly tempót diktált végig a versenyhétvége folyamán, és miután legnagyobb riválisaiknak gondjai akadtak, ő ezután sem lassított, és valamennyi gyorsaságin az Olaszországból bérelt Subaru-t az első helyre hozta be.

Spiciék mellett Turánék élete sem volt épp fenékig tejfel. A betegsekedő Skodát a ’08-as sikergépre cserélték vissza, de ezúttal a 307 WRC sem akarta az igazságot, és kétszer is ledadogott a motor. Ha ez nem gyarapította volna Frici ősz hajszálainak a számát eléggé, ott volt még a rakoncátlankodó váltó is, ami szintén inkább lassította, mint sem gyorsította volna őket. Gondjuk talán csak Érdiéknek nem volt Herczigék mellet, és nekik akárcsak Egerben, Miskolcon is megvolt a dobogó harmadik foka.  Az ezüst Turánéké lett, míg pályafutása során harmadszor nyerni tudott Herczig Norbert. Ha emlékeim nem csalnak, akkor az első kettőt, még 2004-ben szerezte egy Octaviaval.

Két verseny – két győztes, és az első helyen Herczigék álltak összetettben. Az év ezen szakasza egy valamiről marad emlékezetes az emberek számára, és az az aszfaltos versenyek tömkelege. Félreértés ne essék, semmi bajom az aszfaltra leültetett gépekkel, és mivel a magyar bajnokságról beszélünk, így azt sem lenne kivitelezhető, hogy két aszfaltos verseny után jöjjön két murva, mert a futóművek átállítása, és az egyéb „ gondok” sok csapat kedvét elvennék – az amúgy sem túl sűrű mezőnyből – a versenyzéstől, pedig az megvariálhatná a dolgokat. No, de az álmodozást hagyjuk meg a science fiction íróknak, és most térjünk vissza igaz történetünk kellős közepébe. A Salgó Rally az egyik legnagyobb klasszikusnak számító verseny a Mecseki Rally mellet, így érthető volt, hogy a nézők már várták mit hoz az Ózd-Salgótarján Rally.

Például egy vállsérülésből felépült Turit, aki nem cicózott, és az országban megszerezhető Subaru WRC-k közül az egyik legkomolyabbat, ha nem a legkomolyabbat hozta el az évad harmadik futamára. Herczigék a prológot ezúttal sem vették véresen komolyra, és az igazi versenyre összpontosítottak. Az ismét salakos prológot most Turán nyerte meg a híres WRC bosszantó Asi előtt. Sok öröme viszont ezután már nem lehetett az Asi –Pikó párosnak.  Egy hosszú nyújtott kanyarban a murvafelhordáson teljesen elvesztette az autó a tapadását, majd kezdődött a bukfencet megelőző mozdulat.

Az autó hátulja megakadt, megforogtak, majd pördültek is párat. A közelgő szakadékot végül elkerülték, de az autó így is rommátört. A miskolcihoz hasonlóan a Salgó Rally-n sem volt épp a legszerencsésebb páros a Spitzmüller-Kazár duó. Ezúttal egy rossz gumiválasztás húzta keresztül a számításokat. Nem illik, és nem is mondunk olyat, hogy ellenfél nélkül autózhatott a Herczig-Baranyai páros, de a formájuk megingathatatlan volt.  Sorba nyerték a gyorsokat, míg az ellenfelek sorra tűntek el. Turi még csak tanulta a Korda féle Subarut, míg az év elején esélyesnek kikiáltott Turán-Zsíros páros megint pórul járt. Ezúttal 2 percet vesztegeltek az út melletti árokban, ahonnan még a nézők is csak furfanggal tudták kiszabadítani – az egyik autót cibáló úriember észrevette, hogy van egy mellékút, amire esélyesebb leterelni a gyorsasági útjától 10 méteres mélységben veszteglő Peugeot, mint sem felemelni is visszatenni az útra – de így is csúnyán visszacsúsztak a mezőny hátuljára.

Végül a győzelem így elkerülhetetlen volt Herczig számára, aki a verseny után bevalotta, hogy az volt a legnehezebb, mikor be kellett osztani az előnyt, és nem az addig megszokott ritmusban állni a gázon. Megtette ezt helyette a zárónapon Spici és Turán is, akik a már-már pocsékra sikeredett nyitó nap után becsülettel küzdöttek, és végül fel is zárkóztak. A címvédő páros a második lett ismét, míg Turánék, a visszatérő Turi – Tóth páros mögött finiseltek a negyedik helyen.

Három futam után talán kicsit meglepve, de mindenki elismerően nézett a tabella első helyén álló párosra, ugyanis parádés autózást bemutatva az év első három versenye után magabiztosan álltak az élen Herczig Norbiék.

Murguly Péter